Nagyné Soltra Monika
Igazgató
„Második otthonom a zeneiskola”
Nagyné Soltra Monika
önéletrajz
Kaposváron születtem 1956. december 16-án. Általános és középiskolai tanulmányaimat is szülővárosomban végeztem.
Az 1967/1968. tanévben kezdtem meg zeneiskolai tanulmányaimat az előképző szolfézscsoportban. A következő tanévtől a zongorázás jegyében teltek zenei tanulmányaim. 1972-ben fuvolázni is beiratkoztam. Ekkor már tudtam, hogy zenetanár leszek. Szívesen emlékszem vissza tanáraimra, későbbi kollégáimra, akik nagy türelemmel és odaadással vezettek be a klasszikus zene szépségeibe: Mózner János (szolfézs), Merényi György (szolfézs, igazgató), Merényi Györgyné (szolfézs), Dr. Révy Györgyné (zongora), Csupor László (fuvola), Kardos Kálmán (korrepetitor). Minden szabadidőmet a zeneiskolában töltöttem. Ott voltam a növendékhangversenyeken, a Filharmónia által szervezett koncerteken. Ha kellett lapoztam a művészeknek, vagy konferáltam, de én is zongoráztam vagy fuvoláztam a rendezvényeken. Kiemelkedő zenei eredményeim: Regionális Szolfézsverseny – abszolút I. helyezés (1969), Keszthelyi Helikoni Ünnepség – bronz minősítés (1975).
Érettségi után a Pécsi Művészeti Szakközépiskola szakmai tagozatán folytattam zenei tanulmányaimat fuvola szakon, Barth István Liszt-díjas fuvolaművész irányításával. Közben az 1976/1977. tanévben képesítés nélküli fuvolatanárként tanítottam a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában.
A két év szakmai tagozat után felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Pécsi Tagozatára, fuvola szakra, Barth István fuvolaművész osztályába. A fuvola mellé felvettem a szolfézstanári szakot is, ahol Sasvári Attila tanár úr irányította a szakmai munkát. 1980-ban diplomáztam zeneiskolai fuvola-, szolfézs – és általános iskolai énektanárként.
A diploma megszerzése után a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában már képzett zenetanárként kezdtem a fuvolatanítást. Tulajdonképpen ott folytattam, ahol diákként abbahagytam. Tanárként is aktívan részt vállaltam az iskola életében, rendezvények szervezésében, a koncertezésekben, közreműködtem az Úttörő Fúvószenekarban, melyet akkor Fehérvári József tanár úr vezetett. Művészeti tanulmányaimat kamatoztatni tudtam tanári hangversenyeken, városi és városkörnyéki kulturális rendezvényeken, a Kaposvári Szimfonikus zenekar fuvolásaként, és a Kaposvári Csiky Gergely Színház zenekarában is. Tagja voltam az 1981-ben, fiatal zenetanárokból alakult Tinctoris Régizene Együttesnek is, ahol különböző blockflötéken és görbekürtön játszottam reneszánsz korabeli zenéket. A fuvolatanári munkában sok segítséget kaptam Csupor Lászlótól és Csupor Lászlónétól.
Gyermekeim születése után (1984., 1986.), négy év kihagyásával tértem vissza tanítani. Lelkesedésem a zenetanári feladatok iránt ugyanúgy megmaradt. Sok segítséget kaptam férjemtől, Nagy Zoltántól, hogy helyt tudjak állni a munkahelyemen, a második otthonomban. Az első komoly feladatom a pedagógusi életpályámon 1992. évre tehető, mikor Kokas Ferenc igazgató úr megbízott a Bogáthy József tanár úr által vezetett Ifjúsági Fúvószenekar menedzseri feladataival. A zenekar próbáin, fellépésein való részvételen kívül feladatom volt még a zenekar körüli teendők szervezése is. Belföldi és külföldi utazásokat szerveztem, szponzorokat kerestem, pályázatokat írtam, tárgyaltam a megrendelőkkel, levelezéseket bonyolítottam, stb. Nagyon tanulságos időszak volt ez számomra, fejlődött a kommunikációs és tervezési készségem, kapcsolatépítési és konfliktus kezelési technikám, megtanultam röviden, tömören, célratörően fogalmazni.
Nagy lehetőség volt szakmai fejlődésemben, hogy 1994-ben, az I. Országos Jeney Zoltán Fuvolaverseny szervezésében már részt vehettem Csupor László mellett, melynek iskolánk adott otthont. A III. verseny (1999.) szervezésének irányítását már én végeztem. Szintén sokat jelentett számomra, hogy 1994-ben részt vehettem Csupor Lászlóval és Csupor Lászlónéval az Isabella Ory, francia fuvolatanár fuvolaiskolájának magyarországi bevezetésének kísérleti munkáiban. Jó volt megismerni egy új alapokra épülő fuvolatanítási módszert, melyet a mai napig alkalmazok. A megfigyelésekről, eredményekről előadást is tartottunk a Magyar Fuvolás Társaság országos találkozóin.
A tanítás mellett az önfejlesztésemet is fontosnak tartottam. 1998-ban katolikus kántori képesítést szereztem. Folyamatosan részt vettem a kötelező és nem kötelező pedagógus továbbképzéseken. Kettőt emelnék ki, melyek meghatározóak voltak a további pedagógusi előmenetelemben. 1999-ben részt vettem egy alapfokú számítógépes tanfolyamon, ami gyökeresen megváltoztatta addigi hozzáállásomat az IKT eszközökhöz, és az adminisztrációs munkához. Később az ECDL Full vizsgát is letettem. Ettől kezdve szinte mindent a számítógépen végeztem. A másik képzés a „Közoktatási szakértők felkészítő – továbbképző tanfolyama” volt 2005-ben. Ekkor már igazgatóhelyettes voltam, és még nem voltam szakértő, de ennek a képzésnek a hatására tudatosult bennem igazán egy iskola jogszabályoknak és szabályzatoknak megfelelő működésének fontossága. Majd ezeket az ismereteket közoktatás vezetői pedagógus szakvizsgával bővítettem, 2008-ban kaptam kézhez a diplomát.
1999. év egy jelentős mérföldkő a pedagógus életpályámon, ekkor neveztek ki az iskola Fúvós tanszakának tanszakvezetőjévé. Tulajdonképpen az iskola negyed részének az „igazgatója” lettem. Része lettem az intézményvezetésnek, aktívan közreműködtem az iskola irányításában javaslataimmal, szervezői munkámmal, tanszakom összefogásával, új programok életre hívásával. Ez az öt év felkészített az igazgatóhelyettesi teendőkre.
2004-ben kért fel Kokas Ferenc igazgató úr, hogy a nyugdíjba vonuló Sasvári Attiláné után legyek a Liszt Ferenc Zeneiskola általános igazgatóhelyettese. Örömmel vállaltam a feladatot. Már tanszakvezetőként is számítógépre vittem az adminisztrációs munkámat, és saját magamnak próbáltam felépíteni egy logikus adminisztrációs rendszert. Most ezt igazgatóhelyettesként kiterjesztettem az egész intézményre. Ebben támogatott Kokas Ferenc igazgató is. 2004-től vezettük be az M-Stúdium tanuló nyilvántartó programot, melynek felépítése az én feladatom lett. Egységes formátumot alakítottam ki a tanszakvezetői munkaterveknek és beszámolóknak, kérelmeknek. Számítógépre vittem a tanügyi dokumentumokat: órarendeket, beiratkozási lapokat, összesítőket, stb. Ezek közül sokat még ma is használ az iskola. Közben a közoktatásban is folyamatos változások történtek, melyeknek a zeneiskolának is meg kellett felelnie. Át kellett alakítani a Pedagógiai programot, SZMSZ-t, Házirendet, új szabályzatok elkészítését írták elő a jogszabályok. Ezeket a dokumentumokat én készítettem elő javaslattételre, elfogadásra.
2011. év ismét nagy fordulat volt zeneiskolás éveimben. Kokas Ferenc Budapestre költözött. Ekkor én lettem az iskola megbízott igazgatója, majd megpályáztam az állást, decemberben vehettem át a kinevezésemet. Éreztem a feladat súlyát és felelősségét, de büszke is voltam, hogy – bár nem terveztem soha és nem készültem rá – eljutottam a Liszt Ferenc Zeneiskolában a tanulói státusztól az igazgatói beosztásig, végigjárva a ranglétrát. Ebben kollégáim is segítségemre voltak, mert 100%-ban elfogadták a személyemet és a pályázatomat.
Küzdelmes öt év volt. Folyamatosan felváltotta a Közoktatási törvényt a 2011. évi Köznevelési törvény, az önkormányzattól átkerült az iskola fenntartás a KLIK-hez, majd meg kellett kezdeni a működtetés átadásával kapcsolatos teendőket is. Bevezetésre került a KRÉTA-rendszer, elindult a pedagógus életpálya modell. Minden évben módosítani kellett az iskola működését, a dokumentációkat, hogy megfeleljen a változó jogszabályi előírásoknak. Aztán jöttek a pedagógusi „kockás inges” megmozdulások (2016), melyek városunkat sem kerülték el. Kollégáimat folyamatosan tájékoztattam a folyamatokról, változásokról. Nem csak nekem, de nekik még nehezebb volt követni a sok módosítást, elfogadni – a sokszor értelmetlennek tűnő – új intézkedéseket. Mindig arra törekedtem, hogy tájékozottan álljak kollégáim elé, ezért köznevelési és intézményi működés ügyben minden képzésen, tájékoztatáson részt vettem.
Majd az intézményvezetői munkám mellett szakértői tevékenységet is folytattam. Sikernek könyvelhetem el, hogy 2015-ben Kaposvár polgármesterének, Szita Károlynak és a KLIK összefogásának köszönhetően közel 15 millió forint értékben vásárolhatott iskolánk hangszereket és egyéb oktatási eszközöket. Továbbá iskolánk épületének utcafronti ablakait kivéve, megtörtént a nyílászárók cseréje.
2011-ben hívták életre a Kaposvár-Somogy Megyei Tehetségsegítő Tanácsot. Ebbe a munkába iskolánk is bekapcsolódott, sőt vezetésemmel megalakítottuk a tanácson belül a Művészeti Tagozatot. De nem csak helyi szinten képviseltem a művészetoktatást, hanem 2010-től a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségében, a Somogy megyei művészeti iskolák képviseletét láttam el. Így országos szinten is rálátásom volt a köznevelésre, különösen a művészetoktatásra. Részt vállaltam a jogszabályi változásokat megelőző szakmai vitákban, javaslattételben. Beszámoltam a somogyi művészeti iskolák vezetőinek a változásokról, közös művészeti programokat indítottunk el, melyek a mai napig is megvalósuló rendezvények (Művészetek Találkozása diákok és tanárok részére). Mivel iskolánk Somogy megye vezető alapfokú művészeti iskolája volt, ezért úgy éreztem, hogy nekem, mint vezetőjének élen kell járnom, hogy a tanácsért, segítségért hozzám forduló intézményvezetőknek megfelelő tájékoztatást tudjak adni. Központi szerepünket erősített, hogy megkaptuk a „Bázis iskola” címet, valamint „Kiválóra akkreditált tehetségpont” is lettünk.
2016-ban, miután lejárt öt éves intézményvezetői megbízatásom, a tantestület Nagy Tamás intézményvezetői pályázatának szavazott bizalmat. A tantestület döntését a Kaposvári Tankerület, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere is jóváhagyta. Így a 2016/2017. tanév már Nagy Tamás intézményvezető úr irányításával kezdődött.
A 2016/2017. és a 2017/2018. tanévet fuvolatanári minőségben töltöttem szeretett iskolámban. Nagyon élveztem ismét az intenzív tanítási lehetőséget, és azt, hogy több időm jutott gyakorlásra a hangszeremen. Közben óraadói munkát vállaltam a nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Református Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol jelenleg is tanítok nyugdíj mellett. Növendékeimmel sokat szerepeltünk, részt vettünk zenei versenyeken, rendezvényeken. Az iskola belső önértékelési feladatait a továbbiakban is én láttam el, de az MZMSZ tagságomról, és a Tehetségsegítő Tanács Művészeti Tagozatának vezetéséről lemondtam, mert úgy éreztem, hogy pedagógusi beosztásban nincs olyan rálátásom a köznevelésre, mint intézményvezetőként volt, és nem tudtam volna szakmailag eleget tenni az elvárásoknak. Közben szakértőként végeztem tovább a pedagógus minősítéseket és tanfelügyeleteket.
2018-ban Nagy Tamás igazgató úr felkért, hogy általános intézményvezető-helyettesként segítsem munkáját. Szívesen tettem eleget a kérésének. A feladat ugyanaz volt, mint amit 2004-től 2016-ig végeztem. Igyekeztem minden tevékenységemmel az iskola előre jutását szolgálni ezután is. A 2021/2022. tanévet már nem kezdtem el, nyugdíjba vonultam.
Életem meghatározó része volt a zene. Úgy gondolom, hogy sikeres életutat tudhatok magam mögött. A munkám egyben a hobbim is volt. Számomra nem volt nehéz bemenni a munkahelyemre, a második otthonomba. Viccesen csak azt szoktam mondani, hogy 1967-ben betettem a lábamat a zeneiskolába és ottmaradtam, immáron 55 évig. A feladatokat mindig szívesen vállaltam és végeztem, legyen az nevelés-oktatás, tanulás, intézményvezetés vagy művészeti tevékenység. Nagyon sokat köszönhetek a Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolának, de remélem, hogy sokat is adtam érte a munkámmal, a szeretetemmel, melyet több díjjal is elismertek:
- „Dicsérő oklevél a tanulók nevelése, oktatása érdekében végzett kiemelkedő színvonalú, eredményes pedagógiai munkáért” (2017)
- „Kaposvár Város Szolgálatáért” díj (2019)
- „Miniszteri elismerő oklevél kiemelkedő szakmai tevékenységért” (2021)
- „Pedagógus Szolgálati Emlékérem” (2022)
Kaposvár, 2022. november 4.