Soltész Emil

  • PDF
  • Nyomtatás
  • E-mail

Soltész Emil

Soltész Emil
Igazgató
(1889 - 1952)



Emlékek Soltész Emil Zeneiskolájából

Interjú dr. Kardos Erzsébettel


(ELSŐ RÉSZ)

Soltész Emil magán-zeneiskolájában, az 1945/46-os tanévben kezdte zenei tanulmányait dr. Kardos Erzsébet, akinek neve gyakran volt olvasható a legjobb növendékek között.
- A Dózsa György utca 16. sz. alatti szép, polgári épületben volt akkoriban a Soltész-zeneiskola, mely később - más külsőben - az MHSZ székháza lett. Ez egyúttal Soltészék családi háza is volt - meséli az egykori zongorista tanítvány.  Az épületbe beérve, balról és jobbról egy-egy zongoraterem nyílt, középen nagy ebédlővel később abból lett a szolfézsterem. Mellette volt a szalon s egy másik, hasonló méretű szoba, melyeket üvegajtóval választottak el egymástól. Tanév végén azokban tartották a növendékhangversenyt. Soltézs Emil igazgató disztingvált, számomra öreg úr volt; felesége, Emma néni pedig ugyancsak része volt az intézménynek, hiszen állandó érdeklődéssel figyelte a növendékeket.

A zene szeretetét otthonról hoztam magammal, s két testvéremmel zongorázni tanultunk. Az első négy évben Jurasich Karola nénihez jártam Ő tanított meg kottát olvasni, s már az elejétől kezdve hangszeren is tanultunk játszani. Édesapám kilószámra vásárolta fel számunkra a régi kottákat azoktól, akik a 40-es évek végén, az ötvenes évek elején pénzzé akarták tenni őket. Számos 19. századi és századfordulós zenei átirat került hozzánk. Így ismerkedtem meg én is a Beethoven-szimfóniákkal, Liszt-zongoraátiratokban. De ily módon kerültem közel a leghíresebb operákhoz is.
A zeneiskolában kezdetben nem voltunk túl sokan - a növendékhangversenyen mindössze negyvenen lehettünk. Igazgatónk minden tanítvány előmenetelét számon tartotta; gyakran bejött az óránkra, szóvá tette, ki hogy halad, s hogy mit javasol a továbbiakban. Így számomra is akadt ötlete, át akart tenni egy másik tanárnőhöz, de én hűségesen kitartottam Jurasich Karola néninél.
Minden évben szerveztek közös kirándulást a zeneiskolásoknak. Rendszerint a Színház parkban gyülekeztünk, s a Ballakútra mentünk.
- A negyvenes évek végén országos szinten is egyre nagyobb figyelem irányult a zeneoktatásra. Mit érzékeltek ebből a növendékek?
- Mindenekelőtt azt, hogy egyre több, főként fiatal tanár került hozzánk. Engem is átvett egy Ivánffy Flórián nevű, rendkívül gyengén látó zongoratanár. Úgy zongorázott, hogy először szinte ráhasalt a kottájára, memorizálta a hangjegyeket, s aztán fejből eljátszotta a művet. Ő mesélte, hogy akadémista korában a villamoson tanulta a darabokat, melyeket később tökéletesen előadott. Sosem felejtem el azt a hangversenyt, amikor egy nagyon nehéz Liszt-művet játszott, s közben - áramkimaradás miatt - elaludt a villany. Mintha semmi sem történt volna, végigzongorázta az egész darabot. Ivánffy tanár úr nagyon sokat jelentett számomra, Ő volt a nagybetűs TANÁR.
Vele egy időben érkezett a zeneiskolába Vánczi Gyula és felesége, s később Ivánffy felesége is már nálunk tanított. A tanárok érkezésével a minőség is változott; kötelező tárgy lett például a szolfézs, melyet Jaczkó Gyula oktatott.

 
Ma 2017. október 19., csütörtök, Nándor napja van. Holnap Vendel és Irén napja lesz.

Oktatási Hivatal Bázisintézménye

Szavazások

Milyen rendszerességgel látogatja hangversenyeinket?
 

Ízelítő galériánkból

Free Joomla Templates by JoomlaShine.com